megéRKEZÉS (2006.08.20)

Indiába eljutni alig 7 órás repülőút lenne hazánkból, ha lenne közvetlen járat. Mivel ilyen nincsen ezért kénytelenek vagyunk átszállni, ráadásul ehhez az ellenkező irányba kell repülni legalább egy órát, hogy valamelyik nyugat európai nagy reptérről indulva – egy óra múlva ismét hazánk felett repülve – eljuthassunk uticélunkhoz Indiába. Az így 8 orásra hosszabbodott repülőút az éppen kibírható időtartam. megérkezve az időeltolódás mindössze 4.5 óra, illetve nyáron csak 3.5 óra. A hatalmas ország egy időzónát használ és nem ismerik a nyári időszámítást.

Utazásunkat az éppen legolcsóbban kapható repülőjegy miatt pestről Zürichen át Mumbai-on keresztül tettük meg a verseny rajtjáig Chennai-ig. Mumbai régi talán jobban is ismert nevén Bombay. Régi új nevét 1995 ben kapta, amikor az Indiai városok nevét az Angol gyarmati uralom alatt kapott nevekről vissza változtatták a régi Indiai nevére. Bár nem a főváros, gazdasági értelemben mégis a legfontosabb városa Indiának és a maga 18 millió lakosával a világ 5. legnépesebb városa. Itt található a világ legnagyobb filmgyártása is. (nem Hollywoodban!) Bombay nyüzsgő nagyváros, talán ez a város a leginkább europanizált. Ezt persze csak az Indiaiak mondják, azaz hogy Bombay nem is India. Európai szemmel nézve azért bőven Indiai. A nemzetközi reptérről taxival kellett átmenni a belföldire:

Itt még láthatók sávelválasztó útburkolati jelek is. Bombay tényleg nem Indiai J

Innen rövid, majd két órás repülőút vezetett a szomszéd városba Chennai-ba, (régi ismertebb nevén : Madras) mely a maga mindössze 7 milliós lakosságával India 4. legnépesebb városa és a verseny rajtjának színhelye.

A városban vezető úton ismét a nyüzsgő Indiai forgalom és természetesen sok riksa fogadott. Éppen, hogy maradt annyi időnk, hogy letegyük a bőröndjeinket és első eseményre a riksák átvételére és kipróbálására elvigyenek a város másik végébe. A buszon az utazástól fáradtan kókadoztunk és el is bóbiskoltam. megérkeztünk a sportpályához, ahol egy veteránautó kiállítás fogadott bennünket és ízelítőt kaptunk az Indiai szervezésből,

Majd két órát kellett lődörögni, mire hármasával kihozták az összes riksát. Megkaptuk a nyakba akasztható versenyzői igazolványunkat és némi eligazítás után végre kipróbálhattuk a riksánkat. A miénk a 9-es rajtszám lett :

Érdemes megfigyelni a rendszám táblát is. Indiában nincs szabványos rendszámtábla, mindenki olyan rendszámot fest kézzel, vagy olyan táblát készít vagy készíttet, amilyet akar, vagy tud :

Próbánkról rövid film is készült : VIDEO

A rövid gyakorlás után jött az első feladat. „Találjatok vissza a szállodához!” Amikor meghallottam nem akartam hinni a fülemnek. Chennai (Madras) 7 milliós város, térkép nincs (nem kaptunk) és ráadásul idefelé sem jegyeztük meg az utat, hiszen senki sem mondta, hogy figyeljünk, sőt átaludtam az út jó részét. A GPS-ünk sem akart még működni, pedig most milyen nagy hasznát vehettük volna. Azt hiszem jócskán káromkodtunk az első percekben, de aztán a meglepetésen túltettük magunkat és feladatot ügyesen megoldottuk. Nem volt más megoldás, mint hogy felbéreltünk egy taxist, (természetesen riksást), hogy mutassa az utat. Pontosabban mivel az egyik angol csapat a PUKKA TUK TUK is hasonló következtetésre jutott ezért mi élelmesen és ingyen csak követtük őket, így elég hamar az elsők között beértünk a szállodába, ahol a riksánkat elsőnek parkoltuk a szállás udvarára. Ezt másnap jócskán megbántuk, mert emiatt a mi riksánkat hozták ki utoljára a rajthoz.

Aznap este a város legpatinásabb klubjában, amit 150 éve még az Angolok alapítottak, tartottak fogadást a tiszteletünkre. A konyha fantasztikusan jó volt. Itt ettem életem legjobb „dal”-ját (Indiai lencsefőzelékét). Amikor később levélben érdeklődtem a fantasztikus lencse költemény receptje után, akkor derült ki, hogy a mesterszakács 89 éves. Valószínűleg igazán hagyományos recept alapján főzhette.

Vissza : BEVEZETŐ FŐOLDAL Tovább : A RAJT