MÁSODIK NAP : 2006.08.22
A második napon reggel az eligazítás kicsit késett, akkor még nem tudtam, hogy az úszómedence az oka. Csak később értettem meg amikor megvilágosodott előttem, hogy az Angolok, (akik igencsak összetartottak) miért énekelték a Beatles sárga tengeralattjáróját kicsit átköltve : „We all live in a naked swimmingpool”. Hát igen ahol a szállodában volt úszómedence ott az angolok nekiláttak berúgni és meztelenül fürdőztek kora hajnalig. Valószínűleg már a második reggelen is emiatt csúszott az eligazítás és a rajt kb. fél órát. J
Elindultunk hát Pondicherry felé. Itt még meglepő módon voltak útburkolati jelek (záróvonal), de volt olyan leágazás, ahol csak Tamil nyelvű táblák voltak :
Nemsokára az út szélén álló másik magyar csapat a „RIKSA MISKA” lerobbant riksáját pillantottuk meg. Megálltunk segíteni, gyertyapucolás után szépen indult a riksájuk. Persze itt is meg kellett tanulnom, hogy minden jótett elnyeri méltó büntetését. A tovább induló másik riksa vezetője megijedt a gyorsan elhúzó teherautó miatt, elrántotta a kormányt és hangos csattanással belénk jött. A találkozást a jobb hátsó sárhányónk bánta :
Tovább haladva az úton láttunk egy farönköt fűrészelő munkás párt. Elnézve őket, ahogy lassacskán simogatták a farönköt, ismét rá kellett jönni, hogy Indiában másképp mérik az időt. Szemmel láthatólag a két favágó ezzel a feladattal töltötte az egész napot, de lehet, hogy az egész hetet. :
Az út szélén az árokba parkolt buszról pedig látszott, hogy hetek óta már ott enyészik. Első verseny feladatunk egy régi Holland erőd megtalálása volt :
Az erődöt elnézve eltöprengtem azon, hogy ha engem vezényeltek volna erre az isten háta mögötti állomáshelyre úgy négyszáz évvel ezelőtt, akkor vajon mivel töltöttem volna a szabadidőmet. A feladat a fő sír megtalálása volt, melyről kiderült, hogy egy kutyáé :
Az erőd melletti faluban már igazán lehetett érezni, hogy India sűrűjében vagyunk :
Egy rejtett templomot kellett megtalálni, melyet végül csak is a GPS koordináták alapján sikerült.
A feladat szerint meg kellett számolni, hogy a „Nandi” bikaszoborral szemben lévő templom külső falán hány szobor van. Öt volt :
A templom után egy másik tengerparti erődöt kellett megtalálni. Az országúton tíz-húsz kilométerenként volt egy rendőrségi útakadály és rendőrbódé :
Az India utak királyai a buszok. A buszok senkinek sem adtak elsőbbséget, amit itt méretre mérnek. Ablakuk nem volt, csak rács, viszont a legtöbben volt DVD és 5.1-es hang. Még távolból is lehetett hallani ha éppen moziztak az utasok. A következő feladat egy romos tengerparti erőd megtalálása volt. Ezt már könnyedén teljesítettük a GPS segítségével. Az erődöt a Mogulok (akik a Taj Mahal-t is) építették a XV. Században és később az Angolok rombolták le :
A romos erőd falai között sétálva próbáltuk a feladatot megoldani, azaz kitalálni, hogy mi van az erőd „lábujjai” alatt. Itt (is) összefutottunk a PUKKA TUK TUK csapat házaspárjával. Kérdeztem, hogyan kerültek ide, és igencsak érdekes, sőt irigylésre méltó történetüket mesélték el. A 40 éveiben járó Angol férfi egy távközlési cég jól menő szerviz mérnöke volt. Nemrég egy szép napon arra ébredt, (mint azt annyian tesszük időnként) hogy nem akar dolgozni menni. De Nigel tovább is folytatta a gondolatot és úgy döntött, hogy nem is fog dolgozni. Feleségével megbeszélték, hogy gyermekeik felnőttek, mindegyiknek van állása, lakása, családja, így nem kötötte Őket semmi otthonukhoz. Így hát hősünk bement a munkahelyére és nemes egyszerűséggel közölte a hírt, hogy holnap már nem jön dolgozni. A felesége aki tanár volt kénytelen volt letölteni az egy hónap felmondási idejét. Ez alatt eladták házukat, kocsijukat és minden ingóságukat és felszálltak egy repülőre természetesen Indiába, Goába, ahol azóta is boldogan élik a korán és bátran nyugdíjba mentek életét, és csak a verseny kedvéért ugrottak át a közeli Goából. Az erődből eljövet a egy másik történet is felkavart. A közelben ugyanis félbehagyott házak tucatjai álltak, melyeket a jótékony világ cunami adományainak azon kicsiny részéből építettek, melyek valóban el is érkeztek a nyomorult károsultakhoz. A baj csak ott volt, hogy a házak ott álltak félig készen. Néhyány házat ugyan befejeztek, de az európai mércével tervezett takaros kis tégla épületek olyan idegennek tűntek a helyi embereknek és úgy elütöttek a szokásos lakhelyektől, mintha mondjuk magyar árvízkárosultaknak iglókat építenének :
A kész házak is teljesen üresen álltak, nem tudni miért, talán mert senkinek sem kellettek. Az itteni emberek évszázadok (évezredek) óta pálmaágakból épített kunyhókban laktak.
Az út további részén a szinte kötelező szent tehénen kívül láttunk só lepárló telepet, buszra váró helyi asszonyokat :
Láttuk még a RIKSÁK KIRÁLYÁT a nyerges vontató riksát és a hosszú, hosszú úton menetelő narancssárga egyenszínbe öltözött zarándokokat :
Egy kötelező tankolás után megérkeztünk Pondicherry-be. A benzinkútnál ismét ízelítőt kaptunk abból, hogy Indiában másként mérik az időt és az embereket, mert a tankoláshoz minimum kettő de inkább három vagy négy benzinkutas kell :
Este a városban sétára indultunk.
Vissza : 1. NAP FŐOLDAL Tovább : 2. NAP, PONDICHERRY