HAJÓKIRÁNDULÁS : 2006.08.25

 

    Némi késéssel  elvittek a kikötőbe, ahol késő délután már pihentek a hálók és a halászok, a rozzan bárkák sorakoztak :

 

                                

 

A helyi halászok érdeklődéssel szemlélték a hirtelen előkerült sok a fehér embert :

 

                                

 

                                

 

Hát elindultunk a lélekvesztő halászhajóval a tengerre, hogy megtekintsünk egy közeli szigetet. Aki azt hitte, hogy a rozzant halászhajónál szörnyebb járművön nem kell utaznunk az tévedett, mert a sziget előtt közölték, hogy a nagy hajó nem tud a korallzátonyon áthaladni ezért át kellett szállni az akkor már méteres hullámokban egy még kisebb csónakba :

 

                                

 

A sziget kb. egy kilométer hosszú lakatlan homokzátony volt. Rajtunk kívül csak néhány helyi kiránduló volt. Itt ért bennünket a naplemente :

 

                                

 

                                

 

A távolban látható füst a helyi szénerőmű kéményeiből jöttek, ennek teljesítménye Paks többszöröse. A sziget varázslatosan szép volt : VIDEO

 

                                

 

A sötétben a visszaúton újabb kaland ért, ugyanis a csónaknak aki kivitt minket a szigetre elfogyott az üzemanyaga, így azt is vontatni kellett, tehát lassabban mentünk. Egy órás késéssel érkeztünk vissza, így a tiszteletünkre a város legmagasabb (5 emeletes) irodaházának a tetején szervezett fogadáson az előkelő vendégeknek jócskán  kellett várni ránk.

 

A VACSORA :

 

  Szívélyes fogadtatással (áldás, virágfüzér) és ünnepi beszédekkel vártak bennünket. A vacsora alatt háromszor volt rövid (5 perces) áramszünet. Szokás szerint pazar választék volt, végig lehetett kóstolni az Indiai konyha minden finomságát. Húsos étel alig volt. Az itt levő vendégek azaz a város krémje az állófogadáson  a vacsorát természetesen illendően kézzel ette. Magyar szemmel mulatságos volt nézni a sok drága öltönybe öltözött üzletembert aki kézzel kotorászott a tányérján. Félreértés ne essék nem szendvicseket, vagy valami szilárd ételt ettek, hanem főzelék (dal) vagy pörkölt (curry) szerű ételeket ettek rizzsel. Itt bizony ütközik a két kultúra. Ők úgy gondolják, hogy mi európaiak nem vagyunk higiénikusak hiszen ők tiszta (megmosott) kézzel fogják meg az ételt, melyet tapintva érzik, hogy forró vagy kemény mielőtt a szájukba kerülne a falat. Mindkét álláspont helyes, csak más nézőpontból közelít, más hagyományokból ered. Sajnos sok európai ember nem tudja elfogadni, hogy más szokások, konvenciók szerint is lehet élni.

 

 

Vissza : 5. NAP TUTICORIN                                                           FŐOLDAL                                                                Tovább : A FARM